„Drága Noémi!

Még frissek az emlékek, és még mindig a hatása alatt vagyok a tegnapi napnak. Amit Tőled, vagyis általad kaptam magamból, a múltamból, az őseimből csodálatos volt. Sok tanfolyamon, meditáción vettem már részt. Úgy gondoltam, hogy már milyen sok mindent megtisztítottam, milyen sok mindenre ráláttam, azt tudtam, hogy nem vagyok „kész” és ilyet nem is igazán érdemes kijelenteni, de az volt bennem, hogy már jártam a dolgok mélyén, már sok mindent megtapasztaltam, könnyed energiával vártam, úgy hittem, biztos érdekes és izgalmas lesz, de erre nem számítottam.

Rá kellett döbbenem, hogy hát nem az van, amit én gondoltam! Most mentem igazán mélyre, olyan rálátásokat, olyan megoldásokat kaptam, amelyek ott hevertek a lábam előtt, ott virítottak az orrom előtt és mégsem vettem észre. Mert nem akartam, talán nem tudtam, vagy csak nem voltam felkészülve rá. Ezért járom ezt az utat, az önfejlesztés, önismeret útját, hogy erre a pontra is elérhessek. Amikor úgy döntöttem, hogy ezen a programon részt veszek, nagyon jól tettem. Ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia.

Azt, hogy a családomban senki nem ott áll, ahol a helye lenne, azt, hogy nem a saját életemet, hanem egyik ősöm traumáit élem meg, szinte sokkolt, megrázó volt átélni, de egyben felszabadító érzés volt. Mintha a lelkem végre kitört volna abból a börtönből, amelyben évek óta raboskodott. Régóta nem sírtam ennyit.

Arra rálátni, hogy közel negyven éve a szívemben hordozott gyászt, neheztelést, bűntudatot, hiányérzetet, haragot egy nagyon egyszerű módon ki tudom oldani, döbbenetes felismerés volt. Ezt ezen a két napon fedeztem fel, értettem meg. Eddig nem voltam hajlandó észrevenni, nem tudtam, nem akartam elfogadni a megoldást, egészen a tegnapi napig.

Mindenki arra vágyik, hogy a benne lévő negatív gondolatok, érzések tisztuljanak, de mégis mennyivel könnyebb ezekre koncentrálni, egyszerűen ragaszkodunk a negatív dolgokhoz, mert azok adnak egy fajta (persze hamis) biztonságérzetet. Mennyivel egyszerűbb volt haragudni arra, aki kilépett az életemből, itt hagyta a földi létet, ítélkezni felette és ebbe a sűrű, rossz energiába kapaszkodni, mert ha ráláttam volna arra, amire tegnap sikerült, úgy éreztem volna, hogy megint elvettek tőlem valamit.

Ez a két nap megmutatta, hogy elengedhetem ezeket a negatív energiákat és mégsem leszek vesztes, sőt amit kapok helyette, az a maga a csoda, új rálátások, új színek, új érzések. Amikor visszatér az ember életébe az ÉDESANYA még, ha a szememmel nem is látom, az energiáját megkaphatom, és megengedhetem magamnak, hogy az enyém legyen. Megtapasztaltam, hogy a szüleim életenergiája az enyém, élhetek vele, hogy élhetek…..

Hálás vagyok azért, hogy ezt a hihetetlen utazást, ezeket a tapasztalásokat egy csodálatos csapattal tehettem meg, köztük a lányommal és a Te vezetéseddel, irányításoddal. Látni mások tiszta szívét, látni az érzelmeket, amelyek úgy csapongtak, mint a tűz, ami bennünk égett. A sok nevető arcot, amelyeket pillanatokkal később a könnyek áztattak.

A szem nem marad szárazon kifejezés itt jelmondat is lehetne, mert ez így van, így volt. De mégis felszabadító, lelket átjáró és melengető, elengedő és megbocsátó könnyezések voltak.

Köszönöm azt az őszinte, tiszta energiát, fényt, nőies rezgést, amellyel támogattál a folyamat alatt, az ölelést, azt, ahogy álltál mellettem, őrizve, védve engem, ahogy finoman támogattál, azt, hogy a tudatalattimban elraktározott és engem gátoló, akadályozó dolgok megjelenjenek a térben, hogy szembe tudjak nézni velük, hogy le tudjam tenni és el tudjam engedni azokat, illetve átformálni olyan energiává, amely támogat engem.

Köszönet a meditációkért, amikor átöleltem magamat, éreztem az őseim, a szüleim ölelését is, és láttam azt a csillogó szemű édes, aranyos önmagamat, azt a pici kis gyermeket, aki előtt ott volt és ott van az egész élet.

Kedves Noémi! Csodálatos tréner, tanító, csodálatos ember vagy, és még egyszer köszönöm, hogy ilyen szeretettel, precizitással, hatalmas tudással, teljes figyelemmel és lelkesedéssel tartod meg minden egyes foglalkozásodat, és, hogy kifejlesztettél olyan saját technikákat, amivel ennyi embernek, köztük nekem is segítesz. Köszönöm, hogy létrehoztad, megalkottad ezt a két napos lehetőséget is, amelyen részt vehettem, részt vehettünk. Mások nevében nem szeretnék nyilatkozni, de tudom, hogy osztoznak a véleményemben.

Köszönöm a csoporttársaimnak (köztük a nagylányomnak) is a szeretetet, a figyelmet, a gyengéd rezgéseket, az együtt gondolkodást, az őszinteséget, a bizalmat, azt, hogy velük együtt élhettem meg ezt a csodálatos utazást a lelkem legmélyére, ez a gyönyörű két napot! Hála, szeretet, köszönet! Ölelés: Hajni”